Pipázó a Víg Cseresznyefához

Család, mint érték? 

Mostanság házat nézünk az anyósoméknak. Az egyiket azért adják el, mert a pár válik. Hetven évesen...

Erről eszembe jut, amit egyik barátnőm mesélt. Kötelezően részt kellett vennie a cég hétvégi tréningjén. (A most divatos csapatösszekovácsólós egyik válvfaja volt ez is.) Mindenkinek el kellett mondania, mire a legbüszkébb az életéből. Milyen sikerre, amit elért. A kollégái 30-55 év közöttiek. Általában diplomát mondtak, ő meg azt, hogy a családjára. Kinevették, hogy hát ugyan, ez mióta teljesítmény, ő meg vállat vont. "Tizenkét éve házas vagyok, ha azt hiszitek nem munka összetartani egy családot, akkor nézzetek körül. Hányónknak van diplomája, és hányónknak családja?" Hát érdekes csend lett erre.

Szentek, mesterek és egyéb népség...

Sokan hiszik, hogy elhagyatott ez a világ, nincsenek igazi mesterek, kihaltak a szentek. Ez butaság, ma is találkoztam eggyel. Persze nem tudja önmagáról, de én tudom róla. Látom tettei hatását, látom a benne rejlő közösségformáló erőt.

Egyrészt rendkívüli, másrészt ijesztő az ilyen ember társasága, ha a hétköznapok leple alá nézünk. Lászlót három éve ismerem, mióta ide költöztem. Első alkalommal felismertem, mi lapul a mélyben, és azóta is frászt kapok. Ma rájöttem, hogy 73 éves, szóval erőt kell vennem végre magamon, mert kihal mellőlem még a végén. 

Poltika 

 Nem hiszek azoknak, kiknek 30 éves kora alatt politikai meggyőződésük van. Általában a szüleik nézetét veszik át, anélkül, hogy észrevennék. A harcos meggyőződésük egyszerű kényelem, nem gondolják végig a másik párt(ok) programját.

Ami azt illeti, az 50 év fölöttiek nézeteiben sem hiszek. Az előző rendszerben kialakult véleményüket követik. Akiket erőszakosan téeszesítettek, azok most nem fognak a bal oldalra szavazni, mint ahogy a régi pártfunkcionáriusok sem a jobbra.

Tulajdnképpen nem is ismerek olyan embert, aki vette volna a fáradságot, és átnézi legalább a nagyobb pártok programját.

Olvastam pár éve egy tanulmányt, miszerint a szavazások teljességgel érzelmi alapon történnek. Most nagyon vicces a helyzet. Az elk...tuk óta épp ezek az érzelmek változnak, bár kétlem, hogy ellenkezőjére, inkább csak összezavarodnak.

 Jung és a pipa

 A legtöbb emberben aránytalaul nagy tisztelet él Jung iránt. Ő az a kedves öregúr, ki a könyvei végén bölcsen szipákol a pipáján... A keresztények meg különösen lelkesek. "Freud a szexista és Jung a hívő", hányszor hallottam ezt!

Kevesen tudják, hogy Jung neheztelt a feleségére a számos gyerek miatt. Rengeteg szeretője volt (a betegei közül is), és volt, kit egy asztalhoz ültetett a nejével. Kellemes vasárnapi ebéd lehetett...:))) Mikor megöregedett, eltűntette a szerelmi levelezéseket, hogy az utókor ne ismerje ezt az oldalát.

Hangulatember volt, és gyakran igazságtalan is. A személyes kisugárzása azonban elfedte ezeket, a nők hamar a bűvkörébe kerültek. A férfiak is kedvelték, legtöbbször rajta múlt, ha megszakadt egy kapcsolat. Kiváló előadó hírében állt, de az írásaiban kiütköznek a logikai hibák és a homályosság. Mi már a tanítványok által letisztult nézeteket imádjuk.

Jó pszichológus volt, de nem valamiféle guru, amivé az utókor teszi, pusztán csak egy ember.